www.zidane05.gportal.hu
1952. március 06. A Real Madrid 50. évfordulóját ünnepelik. A klub ötven éves, fél évszázadnyi futball és történelem. Különböző rendezvényeket szerveznek, közöttük egy nemzetközi torna is helyet kap. A Millonarios (Milliomosok), az amerikai kontinens legreprezentatívabb társulata szerzi meg a trófeát. Egyik legkiemelkedőbb játékosa bizonyos Alfredo Di Stéfano...
1952. május 15. A bajnokság befejeződik és 20 góllal Pahińo lesz a gólkirály. Egy találattal többet szerzett, mint Kubala.
1952. június 28. A Madrid új latin-amerikai körútra indul. Két kolumbiai összecsapás után Venezuela felé veszi az irányt, hogy részt vegyenek a "Kis" Világ Kupán. A magas színvonalú ellenfelek ellenére Ipińa gárdája megérdemelten győzedelmeskedik.
1952-53-ra kialakult egy olyan csapatgerinc, amely már előremutatott, hogy a Bernabéu-i politika sikeres lesz: a kapus, Juanito Alonso, Lesmes II, Zárraga, Molowny, Munoz és Olsen (nevével ellentétben ő nem dán, hanem argentín, a Real Madrid első csatársztárja). Az MTK ezidőtájt járt Madridban, és 4-2-re verték a Realt. Kis híján sikerült szerződtetni Kubalát, de végül ő éppen a Barcelonához került. Bernabéu azonban, ahogy maga is mondta, a Barcelona mintájára tovább szerette volna erősíteni csapatát. Kubala Lászlóhoz hasonló játékost akart találni és nemsokára a Real Madrid meg is szerezte Alfredo Di Stéfanot, a Milonarios 26 éves játékosát! Nem mellékesen további erősítés Francisco Gento a Racing Santanderből... Innentől kezdve minden évben legalább egy sztárjátékos (Rial, Kopa, Dominguez, Santamaría, Didí, Simonsson, Puskás) érkezett a Madridhoz, akik rendkívül erős csapatot is tudtak alkotni!
1953. szeptember 27. Alfredo Di Stéfano, a futballtörténelem talán legnagyobb játékosa első bajnoki mérkőzését játssza a Real Madrid színeiben. A Racing Santander ellen rögtön góllal mutatkozik be. Kemény tárgyalások előzték meg szerződtetését, miután a Barcelona szintén soraiban szerette volna tudni. Igazi blanco, nagyon-nagyon a fehérekhez húzta a szíve, hogy a klubért harcoljon és dicsőítse hírnevét.
1954. április 18. Felcsendül a győzedelmi himnusz a Chamartínban a Valencia elleni győzelem után. A csapat 21 év elteltével a La Liga bajnoka. Di Stefano első éve volt a Spanyolországban, az első egyéni díját is megszerezte, ő lett 29 találattal a bajnokság gólkirálya.
1955. január 04. Az Igazgatótanács egyhangú döntése alapján a Chamartín pálya nevét Santiago Bernabéu Stadionra változtatják.
Ebben az évben a Latin-kupa is a Villalonga vezette csapat vitrinjébe kerül, előrevetítve, hogy a leendő Bajnokcsapatok Európa Kupája első számú esélyese a Real Madrid!!
1955. szeptember 18. A Real Madrid első fellépése az Európa Kupában. Bernabéu erőfeszítései elérték a várva várt eredményt. Köszönhetően bátorságának, törekvéseinek, a legjelentősebb európai versenysorozat létrejött.
A Servette, Partizan, és az AC Milan sem jelentett akadályt, így 1956. június 13-án Párizsban 45.000 néző előtt a Real Madrid megnyeri az első Európa Kupáját. A francia Stade Reims (Kopaval, Fontaine-nel, Piantonival és Vincent-nel a soraiban) volt az ellenfél egy kemény és izgalmas küzdelemben, ami a fehérek 3-4-es győzelmével végződött. Pedig a 9. percben már 2-0-ra is vezetett a Reims, és még a 61. percben is 3-2 volt az állás a franciák javára. A Madrid azonban tudott újítani betalált Marquitos és Rial is, alakítva ki a végeredményt.
A következő kiírásban csak a második körben kellett a királyi gárdának csatlakoznia (a címvédő jogán). Ott viszont a az osztrák Rapidot csak harmadik mérkőzésen sikerül legyűrni, de a Nice már könnyebb feladat volt. 1957. április 11-én a stadionban az addigi legtöbb nézőt számolták, a Madrid történelme legfontosabb mérkőzését játssza. Felejthetetlen este volt, ahogy 100.000 torokból hallatszott a buzdítás. A legendás Manchester United elvérzett a hatalmas küzdelemben (3-1).
1957. április 25. Byrne, a Manchester kapitánya így nyilatkozott: "Ma este az Old Trafford pokollá változik. Nincs olyan isteni hatalom, amivel elkerülhetnék a kiesést!" Ám néhány órával később Kopa (aki később a svédországi VB-n 13 gólt lőtt) és Rial lecsendesítették Manchestert... A Madrid ismét bejutott az Európa Kupa döntőjébe!
1957. május 30. A Bernabeu Stadion üdvrivalgástól hangos. A Madrid megszerzi második BEK-győzelmét a Fiorentina ellen (2-0). Ahogy Miguel Muńoz a magasba emeli a trófeát a pálya közepén fehérrel díszített emelvényen, Bernabeu könnyekben tör ki. Az ő Madridja lett a kontinens királya. (Megjegyzem, hogy ezen a mérkőzésen tudomásom szerint megdőlt a Manchester elleni nézőcsúcs. 125.000-en láthatták a helyszínen ezt a találkozót.) A BEK gólkirálya ebben az évben Di Stéfano.
1958. május 28. A harmadik BEK-döntőt Brüsszelben (67.000 néző előtt) tartják, a királyi gárda az AC Milannal (soraiban: Liedholm, Schiaffino, Maldini) csap össze, amely hosszabbítást harcol ki. 3-2 lett a végeredmény, ami meghozta Carniglia edző csapatának a harmadik trófeát Di Stéfano, Rial és Gento góljának köszönhetően. Ez volt az eddigiek közül a legnehezebb döntő, az idáig vezető úton a Royal Antwerpt, a Sevillát és a Vasast kellett legyőzni.
A klub technikai igazgatója, a magyar származású Östereicher Emil ajánlatára Bernabéu fogadta Madridban Puskást Ferencet, aki önkritikusan a súlyfeleslegére (kb. +18 kg...) hivatkozva szabadkozott, de Bernabéut ez nem különösebben érdekelte. 1958. augusztus 11-én hosszú tárgyalások után Puskás Ferenc leszerződik a Real Madridhoz. Ez az igazolás lesz a szezon legnagyobb fogása, Miguel Muńoz pedig befejezi profi-játékos karrierét. Hamarosan Puskás is be tud illeszkedni a csapatba, így a világ legjobb támadóötöse a Madridé. Bár a bajnokságot a Barcelona nyeri, a BEK-trófea fontosabb Bernabéu elnök számára.
A Besiktas, a Wiener SC és az Atlético Madrid után a stuttgarti döntőben (1959. június 03.) a negyedik Európa Kupa is bekerült a vitrinbe. A rivális újra a reimsi Stade, akik 2-0-ás vereséget szenvednek. A gólszerzők: Di Stéfano és Mateos, aki a sérült(?) Puskás helyére került be. Carniglia nem igazán szerette Puskást, Bernabéu pedig amint rájött, hogy a magyar támadót miért mellőzte, azonnal kirúgta nem sokkal második BEK győzelme után... A BEK gólkirálya egyébként természetesen ismét Di Stéfano, néggyel kevesebb góllal, mint előzőleg (6 gól).
A spanyol bajnokságokat a Barcelona nyeri, közben a nemzetközi kupában a luxemburgi Jeunesse Esch, a francia Nice, és a Barcelona legyőzésével bejut a Real a glasgow-i döntőbe. 1960. május 15. A futball megdicsőülése... Az ötödik Európa Kupa győzelem utáni hangulat nem tükrözi a jelentőségét, noha megnyerték. Szép játékban vesztes állásból fordítva 7-3-ra a Real a Hampden parkban 134.000(!) néző előtt legyőzte az Eintracht Frankfurt csapatát (sokak szerint minden idők legjobb BEK-döntőjében, többek között Puskás Ferenc négy góljával, amely valószínűleg örök rekord marad BEK/BL-döntőben). És még egy adalék 7 meccsen szerzett 12 góllal a BEK gólkirálya Puskás Ferenc!
A csapat kulcsjátékosai már 30 fölött jártak, túljutottak pályafutásuk csúcsán (Di Stéfano és Lesmes 34, Puskás 33 éves volt, Rial 32, Santamaría 31, Zárraga is betöltötte már a 30-at). 1960. november 09-én bekövetkezett az első európai kiesés öt egymást követő évnyi siker és dicsőség után. A Barcelona megtöri az utunkat egy vitatott selejtezőn. A visszavágón az angol Leafe játékvezető a csapat 4(!) gólját nem adja meg és több nagyobb Barça-szabálytalanságot is simán továbbenged... A döntőben végül a Barcelona alulmaradt a Guttmann Béla edzette Benficával szemben, pedig Kocsis és Czibor is betalált katalán oldalon.
Bernabéu előszerződést köt a Santosszal. Pelét szeretné leigazolni. A csatársorunk azonban nem várt módon még több évig világszínvonalon teljesít, így Pelé soha nem lett a Real Madrid játékosa. A spanyol bajnokságban dicsőséges sorozat következett, számos bajnoki cím bizonyította a Real Madrid egyeduralmát. 1957 és 1964 között nem veszített hazai pályán a Real egyetlen mérkőzést sem, és hogy fokozzuk egy kicsit: Puskás Ferenc ottléte alatt 120 hazai meccséből mindössze kettőt(!) vesztett el a csapat!
1961. március 12. A stadion ismét a dicshimnusztól zeng. Addig egyetlen spanyol csapat sem ért el ennyi győzelmet a bajnokságban. 30 mérkőzésből 24-et megnyert és már öt héttel a befejezés előtt "megnyerte" a bajnokságot. Puskás lett a Pichichi-díjas, azaz a legtöbb gólt lövő, 27 találattal.
1962. május 02. Micsoda csalódás! A Benfica legyőzi a csapatot az Európa Kupa döntőjében, ahol minden összeesküdött ellenünk. Egyike volt a klub legkeserűbb napjainak, nem a vereség miatt, hanem amiatt, hogy a 90 percre a szerencse teljesen elpártolt tőlünk. Az 5-3-as mérkőzés mindhárom madridi gólját Puskás Ferenc szerezte.
1963. május 18. Átadják a Ciudad Deportiva sportkomplexumot, gyarapítva ezzel a klub vagyonát és teret adnak a jövő sztárjainak fejlődéséhez.
1963. augusztus 20. Venezuelában a kormányellenes gerillák elrabolják Di Stéfanot, hogy a világ figyelmét ügyükre irányítsák. A hírek a világ minden sarkába eljutnak; egészen addig, míg el nem engedik, ettől hangos a sajtó. Nagy rettenet volt, amely szerencsésen ért véget.
1964. május 27-én a Real Madrid 3-1 arányban elbukja a BEK-döntőt az olasz Internazionale-val szemben. A madridi gólt Felo szerezte. Róla például azt kell tudni, hogy az összes madridi gólját a BEK-ben szerezte.
1965. április 18. A Madrid eléri az ötödik ligabajnoki címét zsinórban, abban az évben, amikor az első "hippik" csatlakoztak a gárdához: Grosso, Pirri, Sanchís, De Felipe, Morollón...
1966-ban kivételesen nem a Real Madrid lett a spanyol bajnok, de pont ebben az évben, május 11-én ismét BEK-győzelemnek örülhet a Bernabéu népe. A híres "ye-ye nemzedék" meghódítja Európát. Egy csodás csapat, az ifjú tehetségek és a tapasztalt, rutinos játékosok keveréke, leveri a Partizan Beogradot és feléled az elveszett nagyság, amilyen a Madrid fénykorában volt. Francisco Gento pedig a futballtörténelem egyetlen játékosa, aki hat győztes BEK-döntőn játszott (plusz két vesztes döntőn is). A gólszerzók Amancio és Grosso. A Heysel-ben már nem volt Di Stéfano, valamint a sérült Puskás (a sorozat házi gólkirálya öt góllal) sem szerepelt. Egy ideig Európa csupán két dologról beszélt: a Beatlesről és a Real Madridról.
1967. június 07-én a madridi klub, a rajongók és a focivilág összegyűlik, hogy tisztelegjen a legnagyobb játékos, Alfredo Di Stéfano előtt. Az ő neve mindörökké összeforr a Real Madriddal. Puskás Ferenc is visszavonul, a csapatkapitányi karszalagot a veterán Gento kapja.
A nagy külföldi sztárok igazolása ekkor hagy alább, Munoz mester feladata ifjú spanyol tehetségek beépítése a csapatba. Az Amancio, Velázquez, Grosso, Pirri, Zoco által fémjelzett nemzedék is sorra nyerte a bajnokságokat és spanyol kupákat, de a nemzetközi porondon nem igazán tudtak maradandót alkotni... 1969. május 26-án 80.000 néző láthatta Puskás Ferenc búcsúmeccsét, melynek teljes bevételét "Pancho" kapta, míg a két nappal későbbi - ugyancsak a Santiago Bernabéu stadionban rendezett - Milan-Ajax BEK-döntőre mindössze 31.782-en voltak kíváncsiak...
1971. május 21. Először játszunk a KEK-döntőben. A Chelsea győz 2-1-re. Paco Gento 18 évnyi egyedülálló karrier után ezen a napon játssza utolsó hivatalos mérkőzését a fehérek színeiben.
1972. december 14. A Bernabéu stadion fennállásának 25. évfordulóját ünnepelik, és tisztelegnek az utánozhatatlan Gento előtt. Futballsztárok jönnek, hogy a leggyorsabb szélsővel játszhassanak.
1974. június 29. A Real győzelmétől hangos a világ, a kupában a Barcelonát alázza 4-0-ra (Rubinán, Pirri, Aguilar és Santillana góljával). Pedig a Barcelona volt a favorit. Molowny edzette a fehéreket, Miguel Munozt váltva, aki 25 év után hagyta el a gárdát.
1975. szeptember 03. A foci újabb tehetsége hagyja ott a futball világát: Amancio Amaro, a Mágus. A Madrid a Penarol csapatát teríti le. Az eredmény 2-0. A meccset Amaronak ajánlották, akit a 3 "G" jelzővel is illettek: "grande, genio y gallego". Avagy: nagy, zseniális és galíciai.
Amíg a királyi gárda képtelen a BEK-döntő közelébe jutni, addig a városi rivális Atlético kétszer is eljut oda, ám a Bayern München gondoskodik róla, hogy ne kerüljön spanyolhonba a BL-serleg. (1976. áprilisában a Bayern München az elődöntőben a Real Madridot is búcsúztatta). Talán ez is egyik oka annak, hogy a következő néhány évben három remek német labdarúgó is megfordul (mi több: maradandót alkot) a Real Madridban: Breitner, Netzer és Stielike. A leggyakoribb kezdő a Miguel Angel - Benito, Pirri, Rubinan, Camacho - Del Bosque, Netzer, Breitner - Amancio, Roberto, Santillana összeállítású tizenegy.
1977. március 17. A Real Madrid fennállásának 75. évfordulója. Nagy ünneplések, megemlékezések zajlanak.
1977. április 29. A klub szerződteti a német Ulrich Stielike-t, akihez néhány nappal később Juanito csatalkozik. Két különböző játékos, két teljesen különböző játékstílus, két nagy sztár a fehérek szurkolóinak.
1978. június 02. A világ futballjának fekete napja. Meghal Santiago Bernabéu, a Real Madrid elnöke az elmúlt 35 évben, aki a klub mellett állt 1900 óta. Úgy ment el, ahogy jött: semmit sem vitt el. Örökségül hagyta az erőfeszítést, vitalitást a klubért, elérte a ragaszkodást és a sport világának csodálatát. Annyira a Real Madrid része volt, hogy amikor meghalt, a történelem egy kis része vele halt.
1978. szeptember 03. Luis de Carlos veszi át az elnöki széket és egy átmeneti időszak veszi kezdetét.
www.zidane05.gportal.hu |